Exoteria

A Mágiáról, okkultizmusról "minden", amit veszély nélkül ismerhet meg!

               
"Krisztus-fénye"                                    
fehér mágia lényegében arra törekszik, hogy harmóniát teremtsen. Ezért az egész világot energetikai jellegűnek tekinti. Mindez a mágikus, misztikus és mechanikus világképp sajátos ötvözetéhez vezet. A hagyományos kozmoszt szellemekkel, különféle entitásokkal teli térnek éli meg és ezekhez a lényekhez fordul segítségképpen. A misztikus számára a megismerés útja az elmélyülésen és az Istenkeresésen (vallástól függetlenül) át vezet, ő a világot lélekkel teli egység-ként szemléli.
A valódi fehér mágiára való alkalmasság legfontosabb feltétele az, hogy készek legyünk az önismeretre és az önmagunkkal való szembenézésre. Ezen elsősorban saját összetett személyiségünk struktúrájának felismerését értjük. Ez a felismerés egyúttal annak a szerkezetnek a legyőzését is jelenti. Az ember ugyanis, mint személy, tulajdinképpen nem individuum, még akkor sem, ha ez nagyon elterjedt nézet. Az individuum ugyanis oszthatatlant jelent, márpedig, mint személyek, egyáltalán nem vagyunk oszthatatlanok. Sokkal inkább arról van szó, hogy magunkban és személyiségünkön keresztül napról napra különböző szerepek és jellemvonások tömegét jelentjük, testesítjük meg; ezek mindig olyan színben tűnnek fel, mint valami sajátos és állandó karakter.
Valójában közismert tény ez, mégis mindannyiszor megrémülünk, amikor jobban belebonyolódunk. Tulajdonképpen ebben a rémületben keresendő önmagunk legyőzésének nehézsége. Hiszen amikor felismerjük saját személyiségünk nagyfokú korlátozottságát akkor egyszer csak nagyon mulandónak, szinte elveszettnek érezzük magunkat. De amíg nem merünk így nézni saját magunkra és saját magunkba addig nem vagyunk képesek arra, hogy tetteinknek és cselekedeteinknek igazi mozgatórugóit feltárjuk.
Pedig ezek az eredeti mozgatórugók ösztönöznek bennünket arra, hogy személyiségünket megformáljuk, és végeredményében ezek kötnek hozzá bennünket a személyiség játékához. Egyfelől valamiféle szilárdságra teszünk szert, ezzel csökken az a félelmünk, hogy személyiségünk bizonytalan és változékony. Másfelől, azonban ily módon megerősödik saját önösségünk, önzésünk is, de ezt - lévén kevéssé emlegetett dolgok – igen nehezen és sokára vagyunk képesek felismerni.
 És éppen ezek az önző magatartásmódok zárják le előttünk a mágia valódi formáihoz vezető utat.
 Mert amikor haszonleső, önző, alantas érdektől hajtva. Rosszabb estben bosszúvágyból - alkalmazunk valamiféle mágiát, a bipoláris mágikus erőkhöz kötjük magunkat és a végén nem tudunk többé megszabadulni azoktól a szellemektől, amelyeket magunk hívtunk elő. Ezért mindenkinek, aki mágiához fordul, a lelke legmélyebb zugáig át kell világítania magát, hogy valamennyi önző törekvés napvilágra kerüljön!
 A második lépésben meg kell szabadulnia ezektől a jellemvonásoktól, át kell formálnia őket! Persze az ilyen megszabadulás nem épülhet csupán saját akaraterőre. Hiszen miden akarati lépés szándékokhoz kötődik és minden szándék többé, vagy kevésbé önző.
Az önös vonásoktól való megszabadulás egyetlen valóságos útja, ha az egész személyiségünket határtalanná tágítjuk, mégpedig úgy, hogy beilleszkedünk egy nagyobb transzcendens egységbe. Tulajdonképpen ez a változásnak az a „megvilágosodást” hozó aktusa, amelyet kegyetlennek szoktak nevezni.
Csak az tekinthető igazán mágusnak, aki saját önző vágyaitól ily módon megszabadul. Ebben az értelemben, mint az emberi szellem csendes irányítója, képes olyan módon hatni, hogy azt a Grál legenda*  is megörökítette. A beavatatlanok mindezt talán irracionálisnak találják és szigorúan véve persze nem is állnak messze a jelenség lényegétől. Hiszen a mágia bizonyos szempontból maga a tiszta értelmetlenség. Legalábbis pozitív értelemben, hiszen olyan felismerésekről van szó, amelyek szívből erednek, vagyis olyan hatásokról, amelyek túl vannak a mi értelmünkön; ezzel a dolgok a legnemesebb formájukban az Isteni erővel való egyesülésnek felelnek meg. Így aztán alig csodálható, hogy mindenfajta mágikus hatáskor a kundalini energia fokozásáról van szó. Annak a tarnszcendens, de mégis testi energiafolyamatnak a stimulálásáról, amelyet a gerinccsatorna mentén lehet lokalizálni.(Tévesen ezt mindig a szexualitással hozzák kapcsolatba, pedig ez a „része” csak másod, vagy harmadfontosságú a mágiára nézvést!)  Következés képen a csakrák is ( ezek a gerincünk mentén elhelyezkedő, finomanyaghoz kapcsolódó központok, „kerekek”) fontos szerepet játszanak a mágikus történésekben. A tiszta energiákról és a rezgésekről, auráról stb. később írunk…
Ha úgy vesszük, saját tudatos megváltoztatásunk, jobbá tételünk, a legnagyobb varázslatok közé tartozik!
Az ősi alkimisták „aranycsinálása” és minden  magára valamit is adó spirituális társaság beavatási ceremóniái mögött ez állt, áll és kell állnia! A személyiségünk, az egónk tudatos, kitartó és kíméletlen edzése, megérlelése!   
bipoláris mágia (nevezhetjük sötét, avagy fekete mágiánk is) során a legalsó, a gyökércsakra, valamint a 6., a ” harmadik szem” továbbá a 2. és 4. vagyis a szexuál- és a szívcsakra aktivizálódik. Az igazi fehér mágikus vonások, csak a szívcsakrával és a „harmadikszem” csakrával vannak összefüggésben! Érdekes összefüggés, hogy a fekete mágikus támadások túlnyomó részt erre a csakrára irányulnak. Arról, hogy ezeknek a támadásoknak milyen megnyilvánulásaik lehetnek, szintén később!  
A 6. csakra, a finomanyagból eredő impulzusokat továbbítja, illetve akár  a durvább energiákat tudatosan fel is emelheti magasabb rezgésűekre. Színe, a lila – legmagasabb rezgésű szín –
 A 4. csakra, alapvetően az érzelmekkel, érzésekkel van kapcsolatban és ezek finomítása, helyes „felhasználása”, továbbítása a feladata. Két féle – akár együtt is! – színe létezik. Zöld és rózsaszín. A zöld a magasabb szintű, Krisztusi, avagy univerzális szeretet meglétéről tanúskodik, míg a rózsaszín az ún. emberi, egós szeretetről.
Az egyik legáltalánosabban alkalmazott példa szerint, nincs gyilkos vagy nem gyilkos kés, csak gyilkos vagy nem gyilkos ember, aki kést használ. Aki a késsel kenyeret szel, az fehér mágus, aki gyilkol vele, az fekete.
Végezetül álljon itt egy részlet Eliphas Levi, neofítákhoz szóló intéséből:
"Semmi sem veszedelmesebb, mint időtöltésnek tekinteni a mágiát, vagy esti társaságok szórakoztatásának. Az ember nem játszhat büntetlenül az élet és halál misztériumával."
A Szent Grál keresése
Az Arthur-elbeszélés középpontjában a Szent Grál keresésének története áll. A Grál az a kehely, amelybõl Jézus az utolsó vacsorán ivott.
A történelem során csodálatos gyógyító és fiatalító erõt tulajdonítottak neki. A kelyhet (azzal a lándzsával együtt, amellyel a római katona átszúrta a megfeszített Jézus oldalát) Arimatheai József kapta meg, az õ leszármazottai voltak azok, akik végül Britanniába vitték.
A legenda szerint, amikor a tiszteletre méltó ereklyék egyik õre elfeledkezett szent kötelességérõl, és buja pillantásokat vetett egy nõi zarándokra, a lándzsa magától nekirepült, és egy soha nem gyógyuló sebet ejtett rajta. Ugyanakkor a Szent Grál nyomtalanul eltûnt.
Merlin Arthur királyhoz Camelotba küldött üzenete indította el az elveszett serleg utáni kutatást. Közölte, hogy nemsokára feltûnik az a lovag, akit a végzet arra jelölt ki, hogy a Grál megtalálója legyen. Arthur és lovagjai pünkösd elõestéjén a kerek asztal körül virrasztottak, amikor vartó villámlás és fülsiketítõ mennydörgés adta hírül a lovagoknak a Szent Grál látomásának eljövetelét: a szent kehely pompás fehér lepellel borítva kecsesen lebegett végig a termen. Nem sokkal ezután egy öregember javasolt egy lovagot a kerek asztal még egyetlen üresen maradt helyére. Ez az ifjú, mint kiderült, nem volt más, mint Sir Galahad, Sir Lancelot fia.
A Szent Grál keresése folyamán a kerek asztal lovagjai sok kalandot éltek át. Gyakran érte õket kihívás, hogy olyan áldozatot hozzanak, amely meghaladja erejüket.
Lancelot azzal zárta ki magát a keresésbõl, hogy képtelen volt lemondani Ginevra iránti bûnös és legyõzhetetlen szerelmérõl. Végül, ahogy Merlin megjósolta, Galahad-nak jutott a kehely megtalálásának dicsõsége, õ szolgáltathatta ki az Oltáriszentséget belõle. A kehely elõtt térdepelve döbbent rá az ifjú lovag, hogy küldetése itt a földi létben beteljesedett. Lelke a mennybe ragadtatott, teste pedig holtan elterülve az oltár elõtt maradt. A keresésbõl két évvel ezután tértek vissza a lovagok Camelotba, hogy elmeséljék kalandjaikat királyuknak.

A történet másik verziója szerint Sir Percival bukkan rá a kehelyre a spanyolországi Pireneusokban levõ Monsalvat várában, ahol Amfortas, a Szent Grál lovagjainak királya féltve õrzi azt.
Ám egy varázsló a keresztre feszítés dárdájával megsebesíti a királyt, aki ettõl kezdve félholtan fekszik, de megbocsájtatlan bûnei miatt visszautasítja a szentségek felvételét. Amikor Percival a lándzsa hegyével érintve meggyógyítja a király súlyos sebét, a Szent Grál láthatóvá válik az oltáron.
Magyarázat
Az Arthur király legendáját, a Szent Grál keresésének motívumát az idõ újra és újra átdolgozta, több változata ismeretes.
A mítoszokból a keresés a mienk.
A Grál /a kehely/ bizonyos leírások, talán mûvészi absztrakciók nyomán, nem is fizikai tárgy, hanem szellemi valóság.
A Parsifal történetében a Grál, a Bölcsek Köve, más feltevés szerint azonos az Árják - /a választottak/ titkos tanításait tartalmazó - könyvével.
Azonosították már a Torinói lepellel, a szent lándzsával, a szent talizmánnal.
Egy másik nézet szerint, ez egy beavatásokon keresztül elérhetõ állapot.
A dél-franciaorszégi katharok számára a Grál, a titkos tudás kelyhe volt.
A Halászkirály legendája címû filmben például jelképként, a másik emberért való vállalás jelképeként szerepelt, már ha így egyszerûsítjük a film értelmezését.
A Grál ábrázolása mégis tárgyként, ezüst edényként a legelterjedtebb. A legismertebb változatok szerint Arimatheai József fogta fel vele, a keresztre feszített Jézus, lándzsával átdöfött, oldalából kiömlõ vérét. A másik elmélet szerint Jézus ebbõl az edénybél itta a bort az Utolsó Vacsorán.
Mindennapi „mágiáink”!          
Bizony, folyamatosan bűbályoskodunk…..
„Szexuálmágia”
 A megfelelő érdeklődés és kölcsönösség esetén előbb-utóbb az ágyban fognak kikötni, ekkor próbálja meg partnerét elkényeztetni, és törekedjenek az egy időben való beteljesülésre. Ez olyan energiákat és érzelmeket szabadít fel, mely napokig erős szálként köti össze mindkettőjüket. Természetesen érdemes pár naponta megismételni, így a kötés erős marad. Fontos, hogy ezt a mágiát (mert hiszen ez mágia) ne végezze el mással, mert azzal a személlyel is kötést teremt, így partneréhez történő kötődése gyengül! Többen mondják, hogy hát a szex csak egy jó testgyakorlás, stb... Ez nem így van, minden esetben kötést hoz létre, csak éppen embere válogatja, hogy mekkorát.
„Ceremoniális mágia” Amikor kapcsolatuk elég érett ahhoz, hogy kölcsönösen, szabad akaratból szeretnék összekötni életüket, két, különböző erősségű mágia áll rendelkezésre:
Eljegyzés, mely két gyűrű segítségével teremt kötést kettőjük közt, megteremtve az összetartozás érzését. Ez a mágia gyorsan feloldható, mégpedig a kötői részvételével: visszaadják a gyűrűt a másik félnek, ezzel megszakítva a kötést. Általában az eljegyzés felbontása olyan erős oldás, hogy a kapcsolat sem bír megmaradni, csak ha ennél sokkal erősebb lelki kapcsolat áll fent a két ember között.
Házasság, mely külső személy által létrehozott kötés. Ez sokkal erősebb kötés, mint az eljegyzés, de többnyire oldható. Amennyiben a kötést az állam képviselője hozza létre (anyakönyvvezető), úgy azt szintén az állam képviselője (bíróság) oldhatja fel. Ez ugye a válóper. A polgári házasságnál sokkal erősebb kötés az egyházi házasság, ezt többnyire az esküvőt megtartó egyház képviselője oldhatja fel. Azért többnyire, mert a római katolikus egyház szertartásrendje szerint "amit Isten megkötött, azt ember fel nem oldhatja". Kivételes esetben a mindenkori egyházfő (a római Pápa) oldhatja fel ezt a kötést.
A „nem szándékos” fekete mágia is minden esetben karmikus terheket ró a felelős ember lelkére, érdemes azt elkerülni. Ugye nem szeretne következő életeiben pl. más emberek szexuális rabszolgája lenni?
 
A sötét oldal és teremtményei 
A régebbi ószövetségi hagyomány szerint a Sátán valójában nem az Isten ellensége, hanem az Ő szolgálatában áll, mint az emberek vádlója az Isten ítélőszéke előtt (Zak 3,1; 1Krón 21,1; Zsolt 109,6). Ennek megfelelően bejáratos az Isten országába, ahol egyezséget, fogadást köt az Istennel az emberek lelkére.  Az Isten ad némi mozgásteret a Sátán működésének, és csak az anyagi világ feletti rendelkezést engedélyezi az ítélet napjáig.
(Egyes vélemények szerint Lucifer "letaszíttatása" után vált sátánná (jelentése: vádló), más vélekedés szerint a Sátán nem azonos a Fényhozóval (Luciferrel),  valamint egyikük sem azonos az ördöggel.
Nehéz ebben a témában világosan látni. Egy biztos azonban, hogy a sötét oldal szintén rendelkezik egy nagyhatalmú vezetővel, akit nyugodtan nevezhetünk akár Sátánnak,  vagyis: vádlónak.) 
A sátán
A sátán gyakorlatilag az összes nagy vallásban (kereszténység, judaizmus, iszlám) megjelenik.
A sátán  alakja azonban mindig kiemelkedő szerepet töltött be a keresztény teológiában. A középkorban a sátán ábrázolását gyakran használták arra, hogy riogassák és félelemben tartsák az írástudatlan embereket, fegyelmezzék a gyerekeket.  Kecskebak alakúnak, szarvakkal és villa alakú farokkal is ábrázolták, amint egy háromágú vasvillát tart. Ezek a rajzok nem a Biblián alapultak, hanem Pán és Dionüszosz ókori görög istenek hasonmásai voltak, illetve a különféle pogány állatmaszkos szertartások hagyományaiból táplálkoztak. 
Gonosz angyalok
Gonosz angyaloknak azokat nevezik, akik  lázadásuk miatt - Luciferrel együtt - letaszíttatásra kerültek a mennyből.
Az ő feladatuk éppen ellentéte a fényangyalok (jó angyalok) feladatának, vagyis ők az embereknek nehézségeket, rosszat  okoznak. Hasonlóan a démonokhoz, azonban a démonok alantasabb lények a rossz angyaloknál, s a hierachiában alattuk állnak. 
Démonok 
A "démon" eredetileg istent jelentett (görögül: δαίμων). Később az isteneknél alacsonyabb, de az embereknél magasabb rendű lényeket jelöltek velük. 
Szinte minden nép mitológiájában találkozhatunk a démonokkal  pl.: az ókori egyiptomiaknál, a perzsáknál, a zsidóknál is.
A Biblia a démonokat nem mitikus, hanem létező, de láthatatlan lényekként mutatja be.
A démonok olyan szellemi lények, akik a Sátán királyságában a gonosz angyalok alatti hatalmi szinten vannak. Testük nincs, földközelben élnek, és legfőbb céljuk az, hogy emberek testébe költözhessenek és bűnös kívánságaikat rajtuk keresztül végrehajthassák.
Az emberek ártó szellemeknek tartják a démonokat, melyek mindenki  számára rosszat akarnak, és addig nem nyugszanak, amíg el nem érik  céljaikat. 
A pokol
Lucifer "lázadásának" következménye, hogy a világban felbomlott a harmónia, és egy gigantikus szellemi harc kezdődött "Isten királysága" és "Sátán királysága" között. De ezeket az elnevezéseket az embereket adták nekik, a valóságban több milliárd  dimenzió létezik ezek közül az egyik az "angyalok" dimenziója a "mennyország", a másik az "ördögök”, a "pokol" dimenziója.
Az apostatált kereszténység gyakran hozza összefüggésbe a poklot a büntetés és gyötrelem elképzelésével. Ez éles ellentétben van a Biblia tanításával a pokolról (sírgödörről). "Mint juhok kerülnek a holtak hazájába, a halál lesz a pásztoruk" (Zsolt.49:15), ez magában foglalja, hogy a halál birodalma a békés feledés helye.
Isten egyik alapelve, hogy a bűn büntetése a halál (Róm.6:23; 8:13; Jak.1:15), mely a teljes öntudatlanság állapota. A bűn teljes megsemmisülést eredményez, nem pedig egy örökké tartó gyötrelmet (Mt.21:41; 22:7; Mk.12:9; Jak.4:12).

Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor a Föld éppen csak elkészült, és úgy ragyogott, mint egy újszülött csillag, AZ ÚR végigsétált zöld dombjain és völgyein, s szeretettel nézett teremtményeire. Elnézte az állatokat és a madarakat, a fákat és a virágokat, a tengereket és a hegyeket, aztán elnézte az embereket... és szerette mindegyiküket, és azok is szerették őt.
De egy rövid idő után elszomorodott az Úr, és az angyalok, akik körülötte voltak, aggodalmasan kérdezték, miért könnyezik.
Ő pedig mondá:
"Elnéztem az embert, és láttam az irántam való szeretetét. De ez a szeretet csak azért van, mert én vagyok az egyedüli, akiről tudomása van. Azért szeret, mert nincsen más, akit szerethessen. Szabad akaratot szándékozom adni neki, hogy szerethessen, amikor akarja, és így tudjam, hogy ha egy ember azt mondja: "Szeretem az Urat." ez azért van, mert úgy döntött, engem szeret. Ahhoz pedig, hogy ez így legyen, kell lennie valakinek, aki ellenkezni fog velem, és arra kísérti az embert, hogy megtagadjon engem azért, hogy mindenki a saját szabad akaratából dönthesse el, egyedül hozzám fordul-e.
Szóljatok ti, angyalok, melyikkőtök tenné meg ezt az irántam való szeretetből, ki hagyná el színemet az idők végezetéig? Ki tagadna meg engem és kísérelné meg az embert velem szembefordítani azért, hogy az a saját szívében dönthesse el, kit akar szolgálni?"
Akkor az angyalok mind elfordították orcáikat és könnyeztek, az Úr pedig közéjük lépett, és mindegyiküket megkérdezte:
"Megtennéd ezt Értem? Ki szállna szembe velem a kedvemért és űzetne ki a mennyek országából? Ki?"
De azok csak könnyeztek és mondták:
"Én nem, óh Uram, én nem. Ne kérd ezt tőlem!" - és elfordultak.
Az Úr pedig leült a legmagasabb hegy csúcsára, és bánat töltötte el a szívét.
És akkor odament hozzá a fény urainak legragyogóbbja, szívének legszeretettebbje, Lucifer, az arkangyal, akinek neve: "Aki a fényt hozza"
A hatalmas arkangyal letérdelt az Úr elé, kezét az ő kezébe téve könnyezett, és könnyein át felajánlotta az Úrnak önnön kiűzetését a mennyek országából, és  az ember megkísértését az idők végezetéig, hogy az megismerhesse a szabad akaratot.
"Hát nincs senki más, aki megtenné ezt értem?" - kérdezte az Úr.
"Csak te volnál az, szerettem? El kell, hogy veszítselek örök időkre?"
És az angyalok egyike sem válaszolt.
Akkor felállt az Úr és kihirdette ítéletét, hogy Lucifer űzessék ki a mennyek országából, és legyen száműzve örök időkre azért, hogy elcsábítsa az embert Istentől, és így az megismerhesse a szabad akaratot.
Aztán így szólt Luciferhez:
"És az ember becsméreljen téged, és vessen árnyat a te ragyogásodra, és ne ismerje fel annak valódiságát. És neked meg kell kísértened minden férfit és nőt, bizony mondom, még azt az Egyet is, akit a nevemben küldök közéjük. Meg kell kísértened, és senki, csak a bölcsek legbölcsebbje tudjon erről az áldozatról!
De hogy megkönnyítsem szenvedésedet, teljesítem egy kívánságodat." - Mi legyen az?"
Akkor Lucifer, a hajnali csillag még egyszer utoljára felnézett AZ ÚR megismerhetetlen arcára, és azt kérte, hogy valahányszor egy ember elfordul tőle és Istenhez fordul, engedtessék meg neki, hogy egy óra hosszára ott állhasson a mennyek kapuja előtt, és hallgathassa, hogyan énekelnek testvérei az Úr trónja előtt.
És megkapta az engedélyt.
Akkor Lucifer búcsút vett testvéreitől.
A sötét szemű Uriel, az ezüstszárnyú Gábriel, és a gyöngéd Raffael könnyezték és átölelték őt. Azután Michael, a harcos angyal feladata feletti kétségbeesésében hangosan felkiáltva megragadta Lucifert, és messzire elhajította őt AZ ÚR színe elől.
És a Föld akkor legmagasabb hegyéről egy álló nap és egy éjjel zuhant ő, útjában fényesen ragyogva, mint egy hullócsillag. És azon ősi nap óta állja az Úrnak adott szavát, és kísérti az embert az Úr ellenében.
De valahányszor azok megtagadják őt, egy kurta órára ott ül, mint egy fekete szikla a mennyek kapuja előtt, és testvérei odagyűlnek a kapuhoz és énekelnek neki...
A védekezés

- Amit a hétköznapokban megtehetünk-
A legfőbb védekezés a POZITÍV GONDOLKODÁS, no és a SZERETET! Ennél  csak Isten védelme lehet erősebb.
Az ember nem mindenkit szeret, kedvel, de már az is jó, ha elfogadja az ember a másikat olyannak amilyen. Ebben az esetben nem arra koncentrálunk, hogy miért nem kedveljük az adott személyt, hanem, hogy rendben ő ilyen, nem keresem a társaságát, és a személyes érintkezést is a minimumra csökkentem vele. Amikor mégis kapcsolatba kell kerülnünk egy ilyen személlyel, akkor arra összpontosítsunk, ami jó benne,  (mindenkiben van valami, ami kedves, ami elfogadható) és próbáljunk arra figyelni. Ezt meg fogja érezni a másik, és egy idő után azt is megérzi, hogy nem viselkedünk vele "ellenségesen", és valóban változni fog.
A pozitív gondolat pozitív érzést szül, ami pozitív rezgésben nyilvánul meg, mely előbb-utóbb hatással lesz másokra is. 
Amikor elfelejtjük a pozitív gondolkodást, akkor indul meg az a folyamat, mely lehetővé teszi, hogy  áldozatai legyünk a sötét oldal erőinek ( pl. a démonoknak).
Először ki kell alakulni egy kapcsolatnak az emberi tudat és démoni sík között, és ezt az embernek kell kezdeményeznie. A démonok hívatlanul nem juthatnak az emberi testbe vagy elmébe, mert minden hatalmuk és rémisztő formájuk ellenére erősebbek vagyunk náluk!
Akármilyen hihetetlen is, de a démonok csak a mi engedélyünkkel közeledhetnek hozzánk, amit pedig csábítással, hízelgéssel, rászedéssel, rábeszéléssel vagy megfélemlítéssel tudnak kicsikarni!
A baj általában úgy kezdődik, hogy valakin úrrá lesznek a gyilkos gondolatok pl.: düh, harag, féltékenység, önző kapzsiság.
De az is, aki átkot mond ki, az is a negatív szellemi erőket aktivizálja. Nagyon gyakran éppen a szülők mondanak ki átkot a gyermekeikre. Rokonok, nagyszülők, nagybácsik és nénik, is helytelen beszédükkel kiszolgáltatottá teszik gyermekeiket ezen erőknek.
EZEK A FELNŐTTEK LEGTÖBBSZÖR NINCSENEK TISZTÁBAN A SZAVAIK EREJÉVEL.  Azok a szülők, akik lebolondozzák, hülyézik a gyerekeiket, azok ezekkel a szavakkal démonokat idéznek meg, és megkötözik saját gyerekeiket.
Ezért nem szabad megengedni az ilyen szavakat a családokban (sem!).  A keresztény embernek (de minden jó érzésű embernek is) az a dolga, hogy "áldja" a család tagjait, hogy beszéde áldást hozzon a környezetére.
Az anyai, apai átok nagyon veszélyes a gyerekre nézve! El kell távolítani a nem megfelelő szavakat a szókészletből, mert az átkok, a rossz gondolatok és érzések  megkötözik az ember életét és leállítják az áldás folyását.
A sötét erők nem tudnak olvasni a gondolatainkban, de azt viszont megértik, amit kimondunk a szánkon. Ezért fontos hogy a szánkkal áldjunk, és ne átkozzunk!
 Összefoglalva:  Ha az ember meg akarja védeni magát  a sötét erők  támadásától, gondoljon szépet, cselekedjen jót, s szóljon szeretettel.
Hatékony védelmezőink:
Michael és Uriel, Sáriel, valamint Betadiel arkangyalok
Testi-lelki-szellemi megtisztulásért Tutielhez, gyógyításért, "megvilágosodásért", a helyes út megtalálásáért, Raffael arkangyalhoz és Doradoelhez fordulhatunk.
Mindenkor segítségünkre vannak őrangyalaink - igaz, némiképp korlátozva - totemeink, erőállataink, elhunyt szeretteink, szellemi vezetőnk!
És "természetesen": Jézus Krisztus; Szűz Mária és a Szent Lélek, valamint a Mindenható
Az invokációról - hívás -  és az energetikai védekezésről, személyesen és/vagy tanfolyam keretén belül!
Forduljon hozzánk bizalommal, készséggel segítünk életén, jó irányba fordítjuk sorsát.

Vélemény kutatás 2

Megtisztelne azzal, ha megosztaná velünk véleményét erről az oldalról. Javaslatokat - miről írjunk stb. - is szívesen fogadunk, azonban a személyeskedést, obszcenitást nem közöljük!